Írta: Vida Krisztina
Haragszik a végtelen és hiába kergeted,
elszalad…
Csak ki tudja hova,
már tele van a világgal,
naprendszerekkel, bolygókkal, csillagokkal.
Festi magát, parókát húz,
a szeme csillog, csókolgat,
eltaszít…
Csak ki tudja hova.
Számol, számon tart.
Egy. Megszámolt mindent.
Hihetnénk, hogy egyformán
párosítja össze a csíkos térdzoknikat.
Tévednénk.
Csiklandós embertábor viháncol
a talpán.
Fél lábon ugrándozz!
Csak kit tudja hova?
Haragszom, hiába kergetem a végtelent,
elszalad…
Vissza a templomainkba,
a zöldbe, a kékbe,
az embertáborokba,
bele a napba,
a hűtött italokba.
Tele vagy a világgal,
a végtelen tele van szórva
csíkos térdzoknikkal.
Hozzászólások
a lepontozások után hozzátoldva:
(még soha nem váltott ki egy köszönöm rögtön 3 - pontot senkiből sem, de hát roppant mód örülök, hogy egy újabb tapasztalattal sikerült gazdagodnom)
pusztán azért nem méltóztattam magyarázkodásba bonyolódni, mert egy vers értelmét, tartalmát, mondanivalóját nem a költőnek kell megmagyarázania az olvasó számára, ha számodra nem jelent semmit akkor ez van, teszek rá magasról:) minden jót, köszi a kommentet
Szerintem nem ilyen stílusban kellene ide írni. Ez egy magyar verseny, a magyar nyelv szépségével díszítve. Különösen furcsa ez egy versenyző "szájából". Szerintem mondd el miről szól, és az is megérti, aki eddig nem.
a vers magyarázata annyira nem érdemel szót, meg nem vagyok magyartanár aki magyarázgasson, de te megteheted ha kedvet érzel rá
de úgy tűnik ezzel a verssel kapcsolatban elég sokminden túlságosan is bonyolúlt
no nem baj
A költőnek nem kötelessége megmagyarázni a versét, az olvasónak pedig joga van azt nem érteni.
köszi a kommentet
tessék, meg lett magyarázva a vers
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.