Határtalan költészet
Bejelentkezés:
Legfrissebb versek:
Legtöbbször olvasott versek:
Oldalainkat 11 vendég böngészi
Kövess minket!tündérek
átrohanok rajtad fény,
becsukott szemmel, hitetlenül.
kísért egy kép, csak lélegzetvételnyi
az erdőről, felfedezősdiről,
a táncról, virágkoszorúról,
olyan élénk színekről,
hogy a szemem azóta is kacag.
tündérekről, akik hívtak,
a fénybe hívtak,
a harsányan zöldellő fák között
bujkálva csalogattak.
vékony lábakon ingó mesék,
előttem elevenedtek naggyá és erőssé.
de régen volt,
már megkopott a bőr a testemen,
megereszkedett a vállam
rajta nyugvó kezed mégis,
még most is cipelem.
Istenem?
gyerekkéz.
hát meséken nőttünk hitetlenné…
vagy elhitették velünk, hogy csupán mesék?
már nem látni az erdőt,
a tündérek nem hívnak,
hársfahajlatú lábuk
már nem zizzen többé
az avar ölelésében.
de a kezed nyomát őrzöm,
talán egy utolsót még taszít rajtam,
aztán átrohanunk a fényen,
becsukott szemmel és hitetlenül,
mi,
a tudatlan tündérek.
kísért egy kép, csak lélegzetvételnyi
az erdőről, felfedezősdiről,
a táncról, virágkoszorúról,
olyan élénk színekről,
hogy a szemem azóta is kacag.
tündérekről, akik hívtak,
a fénybe hívtak,
a harsányan zöldellő fák között
bujkálva csalogattak.
vékony lábakon ingó mesék,
előttem elevenedtek naggyá és erőssé.
de régen volt,
már megkopott a bőr a testemen,
megereszkedett a vállam
rajta nyugvó kezed mégis,
még most is cipelem.
Istenem?
gyerekkéz.
hát meséken nőttünk hitetlenné…
vagy elhitették velünk, hogy csupán mesék?
már nem látni az erdőt,
a tündérek nem hívnak,
hársfahajlatú lábuk
már nem zizzen többé
az avar ölelésében.
de a kezed nyomát őrzöm,
talán egy utolsót még taszít rajtam,
aztán átrohanunk a fényen,
becsukott szemmel és hitetlenül,
mi,
a tudatlan tündérek.
| < Előző | Következő > |
|---|
Hozzászólások
nem sajnos nem láttam, de majd most megnézem:)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.