Határtalan költészet

Vérfagyasztóan virrad ez a nap is.
A sok szörnyűség ott mozgott minden bokor tövében.
Ott van minden fa alatt, jelezve, hogy ez egy újabb
Remek nap a halálra.

Már harmadik napja nem aludtál,
A végsőkig küzdeni kell.
Dörrennek az ágyúk, zuhannak a bombák,
Sose tudhatod, hogy melyik talál el.
Akikkel tegnap együtt ettél, azok már vérbe fagyva
Feküsznek egy árok mélyén.
Nem tudhatod, hogy ki lesz a következő.

Túléled ezt a napot is, de már egyre
Kevesebben maradtatok.
Egykori barátaid, számodra már csak
Emlékek maradtak, de nem adhatod fel,
Hisz hív a sors.

Múlnak a napok, a hetek, a hónapok,
De te csak harcolsz, hogy miért, vagy kiért,
Azt már nem tudod.

Aludni már nem tudsz, pedig biztonságban vagy.
Álmok gyötörnek, a háború mindenedet elvett.
Nem maradt már szinte semmid,
Csak puskád.

Egy éjszaka végre elalszol, mikor is egy
Újabb vérfagyasztó reggelen felébredsz,
És közlik veled, hogy vége, minden elveszett.
A háborúnak vége, eredj az utadon.

Se otthonod, se hazád, a barátaid, a családod,
A rokonok mind a túlvilágon vannak már, és neked
Már semmid sincs, csak egy puskád.

Gyalogolsz az erdőben, jóformán azt sem tudod,
Merre jársz, csak egy gondolat jár a fejedben.
Hogy miért érdemes élned?

Nincs már semmid, se otthonod, se hazád,
Csak egy puskád.
Letérdelsz a hóba, csőre töltesz,
És megteszed, azt, amit oly régóta terveztél.

Íme, együtt van ismét a család,
Van otthonod, és hazád.
De már többé nincs puskád.

< Előző		Következő >