Határtalan költészet

millió csillogó
félszeg álruhába
öltözött hamis arc
ezernyi feléd tett
furcsa mozdulat
önmagad keresed
kifakult szemű
szoborarcú esendőkben
egyre csak távolodsz
kelepce mindenütt
mozdulsz amerre a
tömeg mozdul
indulsz ismeretlen
utakon más nyomában
izzadságszagú édeskék
nyári alkonyatkor
megfogod a fiú kezét
végigsimítod arcát
valaki vagy majd senki
a pénztárnál a nő rád vigyorog
vonatból minden olyan egyszerű
a nyáladzó öreg fák
a kihűlő kezek és házak
nincs otthon a fal is hiányzik
az ajtó üreg tátongó sírboltba visz
valami hiányzik belőled s belőlem

< Előző		Következő >