Határtalan költészet

Halk zene lágy ölén nézem a felkelő napot,
Lenyűgöz; meg kéne állítani ezt a pillanatot!
Sok mást is meg kéne állítani,
Vagy legalább is újra meg újra át kellene azokat a boldog órákat élni.
Mert olyankor örömömben mosolygok,
De mégis mondd, ki vagyok?

Jó kedvet csinálok, utat mutatok,
Hülyeségben első vagyok.
Csendesség, de mégis bő beszéd jellemez,
De senki nem tudja felfedni ezt a jelmezt.
Megállás nélkül csak mosolygok,
De mégis mondd, ki is vagyok?

Várom a nap végét, a csendet,
Hallani akarom nyári zenéjét a békáknak, tücsköknek!
Fel akarok nézni megint az égre,
S a csillagok által visszagondolnék a szép perceimre.
Egy hullócsillag! Immár könnyes szemmel mosolygok,
De mondd, kérlek, ki vagyok?

< Előző		Következő >