Határtalan költészet

Körülöttem a puszta, a semmi

Itt állok a világmindenség közepén
Rád várok már ezer éve
Rád várok, hogy megmentsél engem
Az idő múlik
De körülöttem semmi sem változik
Itt állok a semmi közepén
Rád várok és tudom nem hiába

Hol lehetsz ? Merre jársz ?
Tudom, hogy egyszer eljössz értem
És együtt fogunk lelépni innen
Megfogod majd a két kezem
És együtt fogunk repülni a széllel
Csak mi ketten leszünk, senki más
Együtt leszünk az idők végezetéig
Együtt leszünk
Együtt..

De az idő még nem jött el
Még nem vagy itt, még mindig várok rád
Talán most harcolsz száz viharral
Most törsz át minden gátat
Hogy elérhess engem
Ne félj, én itt leszek mindig és várok rád.