Határtalan költészet

Horkol a hétfő, kedvtelen a kedd,
szürke szerdát a szádra se vedd!
Megcsömörödött csütörtök
után piros pénteket üvöltök.
Senki se zavarjon engem ilyenkor,
a kocsmában kell lennem pontban kilenckor.
A punnyadás maradjon csak hétköznapra,
ne most menjen kamion a vakra,
inkább csak ezekre a szavakra
igyunk pár kortyot,
follyon a gyomrunkba pár korty ott,
hol apró örömöktől színes a gyönyör,
piros a csizma és sárga a sör.
Sörköröket felpörgetve szörföznek
a zene hullámaira hangolva,
közben a korsó sört magukba tankolva
azok, kiknek bejön a szerb zene,
mi meg csak várunk,
bárcsak már nótába kezdene,
mert népszerű e muzsika,
követője számos,
nekünk a rác stílus túl hullámos.
No nem búsulunk, nem szenvedünk,
a pincértől újabb kört rendelünk
közben a zenésszel szemezve,
lelkünk nyugodtabb vizekre evezne.
S a mi számunk jön, el sem hiszem, az ám!
Gyere Pista, gyere Béla, gyere Bodri kutyám!
Megesik hogy részegen múlatok,
néha csak ittasan a gondolataimban kutatok,
olyankor mindig az jut az eszembe,
hogy sírva vígad a magyar,
a Pirosban meg a magyar, a horvát,
a bosnyák, a szerb, meg hát aki akar.

< Előző		Következő >