Írta: Matykó Péter
Sötét alagút előttem,
Mögöttem a néma homály.
Féled a szerelmet, féled a csalódást
Mert azt mondják muszály!
Fény már nem simogatja orcád,
S ha egyedül is vagy
Bízz magadban, ne másban
Különben a csalódás lehet nagy.
Fájdalom telepszik meg szívedben
Elviselhetetlen fájdalom.
De ne hagyd hogy győzzön,
Hisz akkor csak egy marad: szánalom.
Szeresd őt örökké
Akkoris ha nem szeret többé
S ha egyszer a nap újra felragyog
Hidd el a bánatot is félbehagyod.
Hozzászólások
1) Nem adunk le úgy pályázatot, hogy abban helyesírási hiba van! Többeknél láttam, figyeljetek oda erre!
2) Nem csavarunk meg egy mondatot csak azért, hogy kijöjjön a rím. Erőltetett. Tessék gondolkodni más megoldáson ilyenkor.
3) Ha elkezdünk egy rímképletet, nem szerencsés épp az utolsó versszaknál lecserélni. Mivel a variációk száma végtelen, meg lehet oldani a dolgot az eredeti rímképlettel is.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.