Írta: Szibelle Szimonetta
A képzelet utolérhetetlen, szabadon száll,
Szabadon, mint tenger felett a sirály,
Először hatalmas boldogságot hoz,
Majd mégis fájdalmas csalódást okoz…
A képzelet olyan, mint a ragyogó, fehér hó,
Télen gyönyörködtető, megnyugtató,
De, ha jön a tavasz, semmivé oszlik,
Ébredéssel álmod is szertefoszlik…
A képzelet megfoghatatlan arany, mely nagy kincs,
Ajtó, melyen csak számodra van kilincs,
Hely, hol minden a tiéd, magad lehetsz,
Elvenni nem tudják, s bármit megtehetsz…
A képzelet az élet ellenségévé válhat,
Mert nem él, ki álmokból épít várat,
Élvezd és élj a valóságban mégis,
Álmodni ráérsz a halál után is…