Határtalan költészet

Üveg szemed tükör
melyben látom magam.
Üveg szemed gyönyör
fényt zeng a láng harang .

Üveg szemed titok.
A kulcs már kezemben.
Lassan félve nyitok,
de bátran megyek be.

Merengve figyelem
néma tüzed dalát,
tudom én s értem
mit más nem hall lát.

Virág leple lehull,
magja fénylik ragyog,
játsznyi színesség elmúl,
szívem vonza arcod.

e pille tekintet
égi sejtést keltett .
Tűnődve keringtem
de tudtam te kellesz.

< Előző		Következő >