Határtalan költészet

Én elfognám minden
gondodat.
Aranysálba szőném, s a
gondolat,
Mely ébredne,hogy,
mi lesz holnap,
Üres falak között merengne,
a fogyó nap,
csöppnyi csöndjében.

Én letörölném minden
könnyed.
Az égre tűzném hogy,
könnyed,
eső formájában hulljon alá,
s legyen fűszere e,
földnek.

Lennék ajkadra szőtt nap,
egyetlen sugara.
Hajadba csókot kócoló szél,
kósza fuvallata.
S boldog lennék...

Melletted szét esnének a szavak,
melletted ülni volna jó,
írni az álmot melybe belevarrtalak,

s közben halkan fodrozna a tó.
Érezni,hogy megfogan a tavasz,
s szívemben gyorsan olvad a hó.

< Előző		Következő >