Határtalan költészet

Hazug a szó, mit a fülembe súg,
Éles a tőr, amit szívembe szúr.
Hazug...e szó jut róla eszembe...
Miért gázol ennyire lelkembe?
Mért én vagyok padlóra fektetve?
Hogyha szemébe néztem, nem féltem,
És többé már nem kértem, elhittem,
Csak én féltem, s van még mit remélnem.
Ám újra jöttek a csalódások.
A szívem gyönge, ez már nagyon sok,
Halálra sebeznek a szilánkok...
Nagy fájdalom tombol a szívemben,
Hát feladom, többé már nem várom...

Már soha nem mondom: Te vagy a mindenem a világon!

< Előző		Következő >