Határtalan költészet

SZONÁTA Op.7 No. 12

Vivace passionato

És csattan a csók,
és csusszan a paplan,
és mozog a láb,
és hajlik a nyak,
és villan a fog,
és zúg a pilla,
és ég a száj,
és tündököl a kéz,
és dobban a szív,
és gyúl a lehelet,
és hallgat a párna,
és táncol a lángja
a fehér gyertyának.
És sok kicsi csillag ragyog,
a hold eltakarja szemüket
(ezt nem láthatja kiskorú).

Románcok éjfél előtt

Fekete bársonyon gyémánt brosstű,
Hold ragyog.
Nézem szelíden, sarlója miképpen
Ring az enyhe szélben.
Ablakom nyitva van, ciripel tücsökhang –
éji trubadúrok.
Pendülnek a húrok, édes dinnyeillat!
Almazöld bársonyon dinnyeszelet
illatoz: zöld az ég, piros a hold,
s a pici csillagok szivárvanyszínekben

lassú Párizs

Párizsban, én
szerelmes lettem
minden férfiba.

már a vonatállomáson
remegni kezdtem, s félóránként
újraszámoltam a csomagjainkat.
utaztunk, ketten az építésszel,
ősz végi didergésben,
mint akik ráérnek megfázni,
mint akik otthagyhatják az életüket
egy-egy íróasztalon,
hátra: maguk mögött,
hogy egy héten át sétáljanak.
párizsi lassú

Mint ahogy…

Mint ahogy zajban zakatol a sok apró lélek,
Mint ahogy tolongok a villamoson és nézek,
hogy a szomszédom látja-e majd az arcomon
a sok apró repedést,
mit az idők során a természet belevés,
olyan reménytelenül, silányan vergődik itt az emberi lét,
és szívében felgyül a szemét. Ez a város.