Határtalan költészet
Bejelentkezés:
Legfrissebb versek:
Legtöbbször olvasott versek:
Oldalainkat 3 vendég böngészi
Kövess minket!
| 1. | Terék Anna |
| 2. | Noszlopi Botond |
| 3. | Barazsuly Viktória Adrienn |
| Láng Orsolya | |
| Mureşan Réka |
a IV. Határtalan költészet díjkiosztójának apropóján
Jó dolog verset írni, olvasni, szavalni, foglalatoskodni vele. Jó, mert a költészet jobban mutatja egy társadalom állapotát, mint a GDP, vagy bármilyen más mutató. (Én személy szerint hiszem, hogy a világot a szépség és a költészet fogja megváltani). Mert mi más a költészet, ha nem élet. A legelevenebb, legmélyebb, legigazabb, legátlátszóbb, legvékonyabb, leghitelesebb élet. Izzás. Nem tehetség, nem forma, nem nyelvi meghatározottság, még ha ettől oly hangos is az irodalmi közélet. A költészet nem vers, hanem élet-mód. A mozdulatoknak, dacoknak, méltóságnak, viszonyulásoknak azon együttese, ami nélkül nem is lennénk emberek. Az a több, ami kevesebb. És az a kevesebb, ami több. Ami túlmutat önmagán. Önmagunkon. A költészet zene, tánc, harag, birtokper, érdemi munka, friss levegő, csók, bátorság, gyávaságfolt, szerelem, életigenlés, halálfélelem, napfény, csend, várakozás, a pékség reggeli illata, hajad színe, és az ellenfény, a mindennapi csoda, ami elmúlik. Mert minden elmúlik. Minden mulandó. De az örökkévaló mégis ezekből a mulandókból áll össze. Abból a csókból, ebből a megbocsátásból, ebből a hirtelen kézmozdulatból. Ebből a bicegő rímből, ebből az ellenfényből. Mert az anyag a lélek szövete.
Tovább olvasom